Zene: Papp Attila Tilu
Szöveg: Tóth Ágnes
Nincsen lába, nem csámpás,
Hasából lesz, töklámpás.
Gyomrában egy gyertya ég,
Villogtatja két szemét,
Fején ül a tökkalap,
Fényes szája majd bekap.
Végre eljött csütörtök,
Asztalunkon sütőtök.
Anya nevet, s így kínál:
Csemegénk a tökkirály.
Csillag lehetnék égen,
tenger mélyén sötétben,
De csak patiszon vagyok,
Könnyet mégsem hullatok,
Mert sok pohos tök között,
Egy igazi sztár vagyok.
Rendes vagyok, nem lopok,
Lopótökként lopózok,
A pincéknek mélyére,
Hordók tetejére.
Borral teli a tökhas,
Vigyázz pajtás berúghatsz.
Tök a fejem, nagy és kerek,
Az egész kert rajtam nevet.
Apámra, a tökre ütök,
De nem vagyok tökkelütött.
Nevethet e zöld csőcselék,
Leszek én még tökfőzelék.
Tök a fejem, nagy és kerek,
Az egész kert rajtam nevet.